2011. március 15., kedd

Töprengések

Egyébként, mélyen elgondolkodtató, megrendítő és egészen ijesztő, hogy ugyanazon, jól körülhatárolható és viszonylag szűk réteg -  valami rejtélyes oknál fogva -  működésük megkezdésének hajnalán képes volt évszázadokkal előremenőleg ilyen precizitással és részletességgel megtervezni az európai, majd a világpolitika eseményeinek alakulását, a világot formáló eseményeket, az államok struktúrájának, pénzügyeinek, gazdaságának működését, a háborúkat, az összeesküvések bonyolult, de mérnöki pontossággal kitervelt hálózatát, a különböző eszmék és áramlatok létrejöttének és elterjesztésétnek menetét vagyis az emberiség történelmének folyását.

Vajon honnét forráshozhat ezen rettenetes, ilyen hosszú időket is magába foglaló előrelátásuk, az évszázadokon átívelő tökéletes, megszakítatlan együttműködésük képessége? Egy példát említve tevékenykedésük összefüggű láncolatából: honnét tudhatták évszázadokkal korábban, hogy miképpen kell az államok gazdaságát és pénzügyi rendszereit hatásuk alá vonniuk és alakítani,uk hogy aztán később, mondjuk 1929-ben, kirobbanhasson az I. gazdasági világválság, mely majd a II. világháború katalizátoraként fog szolgálni, melynek szintén eltervezett kimenetele a létrehozandó Izrael állam megalakulását fogja szolgálni, eredeményezni? Miképpen voltak képesek nemcsak előre kikövetkeztetni, hanem megvalósítani is, hogy a XVII-XVIII. században, egészen pontosan, milyen pusztító és bomlasztó áramlatokat kel létrehozniuk és elterjeszteniük, melyek majd, egy fokozatos fejlődés során marxizmussá, leninizmussá, szocializmussá alakulva, a megtervezett ideológiák  alapján álló kommunista hatalmak létrejöttét fogják eredményezni a XX. század elején? Milyen példátlanul összehangolt, generációkon és évszázadokon, államokon, régiókon, dinasztiákon, téren és időn felülkerekedő, töretlen és zavartalan együttműködést feltételez ez! Honnét tudták előre, hogy előbb létre kell hozniuk a protestantizmust, hogy az, az európai királyságokon belül ellentéteket és háborúkat eredményezve, fellazítsa a monarchikus berendezkedések zárt és erős rendszerét, mely majd további mesterkedésük alapját fogja jelenteni? Ki mondhatta meg, hogy mindezekhez a középkori ember- és világképet leromboló reneszánsz és humanista eszméket kell az emberek tudatába, ill. a kultúra minden ágába, a zeneművészetbe, építészetbe, festészetbe, irodalomba belecsepegtetni?

Kicsoda, vagy micsoda lehet az, mely ezen hosszú és folyamatos mesterkedéseket egy szálra fűzte fel és következetes, összefüggű rendszerbe integrálta? Hogyan volt képes az egész világ maradéktalanul beállni az ő akaratuknak és terveiknek megfelelően? Íme, így jutottunk el idáig: minden és mindenki az ő irányításuk alatt létezik. Mindenről tudnak, mindent látnak és hallanak, semmi sem jöhet létre, működhet, változhat, vagy semmisülhet meg az ő akaratuk és hozzájárulásuk nélkül. A világ legapróbb eseményeiről, rezdüléseiről is rendre tudomást szereznek. Minden és mindenki az ő bábjuk és játékszerük lett. Nincsen ellenállás, és nincsen kitörés!

A világfelforgató eszmék, áramlatok fejlődési állomásai és főbb eseményei - vázlatosan és leegyszerűsítve - a következők:
  • Reneszánsz és humanizmus
  • Protestantizmus a "nagy események" előestéjén. A középkori monarchiák fellazításának első lépése.
  • Felvilágosodás és racionalizmus, a szabadkőműves páholyok és más titkos társaságok (pl. Illuminátusok) kialakulása és elterjedése
  • Liberalizmus, marxizmus, szocializmus, kapitalizmus. Pozitivizmus, ipari forradalom (villamos energia és robbanómotor a modernizáció és az élővilág tudatos megkárosításának szolgálatában). Az I. világháború: utolsó, kétségbeesett kísérlet a közelgő új világrend megakadályozására.
  • A fentiek gyakorlati megvalósulása: Szocialista Forradalom, monarchiák felszámolása, leninizmus, sztálinizmus vs. kapitalista berendezkedés, kapitalista államok, liberális parlamentalizmus (nagyrészt köztársaságok). Anarchizmus és avantgarde (a maga irányzataival). Feminizmus. Új áltudományok (szociológia, pszichológia) a hamis propaganda és a tömegek gondolkodásának, világképének alakításáért, átformálásáért (hamis antropológia).
  • I. gazdasági világválság ("mesterséges"). A két, látszólag szembenálló forma ütköz(tet)ése először a II. világháború, majd az ún. hidegháború (valójában egypólusú, de kétoldalú cionizmus) formájában. A fasiszta-nemzeti szocialista rendszerek harmadik utat képeztek, de sikerült a globális háború szolgálatába állítani azokat. Utóbbi rendszerek később felmorzsolódtak a cionizmus előbbi két formájának vasökle által. A mindenkori cél a háború öncélú fenntartása (lásd. Orwell). Izrael állam létrejötte.
  • "Kulturális" forradalmak kora, diáklázadások, hippimozgalom, "beat-korszak", neo-feminizmus.
  •  A szocialista rendszerek "összeomlása" (valójában egy rejtélyes átalakulás egy ennél is rosszabb világrendbe). Átmeneti idő. A libero-kapitalizmus egyeduralma. Az információs korszak (komputerizáció és internet). Totális, összevont nyilvántartó- és megfigyelőrendszer kialakításának kísérlete, a privátszféra felszámolásának megkezdése."Konzumtársadalom", emberidegen és tébolyodott posztmodernizmus az élet minden szegmensében: építészet, művészetek (zene, film, színház, festészet, irodalom, stb.), filozófia, tudomány és technika, közélet és politikai élet, stb. Vallási szinkretizmus és multi-kulturalizmus a teljes uniformizáció (globalizmus) szolgálatában. II. gazdasági világválság (szintén mesterséges indukció). Gazdasági-pénzügyi paradigmaváltás. "Arab tavasz".
A legfontosabb végkövetkeztetés: minden felforgató, világhódító eszme valójában ugyanannak a dolognak különböző oldala. E dolog felismerése és megnevezése saját, egyéni lelkiismeretünk feladata.

2011. március 14., hétfő

Különös architektúrák

 Szabadkőműves jelkép a belvárosban
(Kattints!)
Különös metsződés (Kattints!)
Egy kis megjegyzés a március 15-i "nemzeti" "ünnep" margójára.

Jól látható, hogy a Szabadság-tér elrendezése egy kissé érdekesnek hat. Egészen furcsa módon, a három utcaszakasz (Báthory, Vécsey, Aulich) éppen egy piramist alkot (piros vonallal jelölve), a csúcson a jól ismert koronggal, melyet pedig a Szabadság tér kör alakú térrésze formál ki, a középpontban egy szintén figyelemre méltó dologgal (vagyis, jelképpel). Ugyanis, ha nem tévedek, itt van elhelyezve az a bizonyos emlékmű... Egyébként, az egész terület egy jellegzetes, a "szokásos" módon undok, kicsavart és destruktív szimbolikával rendelkezik. Aulich és Vécsey '49-es "vértanúk" utcája közrefogja (mintegy szorítva) a háromszög alapját képező Báthory utcát, mintha össze akarnák roppantani. Tudjuk, hogy kicsoda volt Báthory, és személye miért is lehet ellenséges a szemükben: Báthory volt az az erdélyi fejedelem, aki a reformáció korában igen keményen (és sikeresen) ellenált a protestantizmus mindenirányú hódításainak és a frissen protestánssá lett uralkodók érdekérvényesítési kísérleteinek. Megfigyelhető, a területet igyekeztek jól körülbástyázni a '49-es vértanúk neveivel (Kiss Ernő, Dessewffy, Nagysándor József, Lázár Vilmos, stb.) , valamint a "szabadságharc" akkori prominenseivel, támogatóival (Perczel, Kossuth, Arany, stb.). Illetve, a környékre sűrűsödnek még további nevek is, akik valamiképpen a közös gyökerű felforgató eszmék művelését, terjesztését, népszerűsítését, támogatását végezték, úgy, mint például Jókai (szabadkőműves író, gondolkodó), Garibaldi (szabadkőműves felforgató, "szabadságharcos"), Bajcsy-Zsilinszky (neves zsidómentő), József Attila (anarcho-szocialista, avantgarditsa költő és gondolkodó), Roosevelt (az új világrendet bevezető időkben a szabadkőműves, katonai szuperhatalom háborús elnöke). A különböző neveknek és elrendzéseknek valszínűleg megvan a maguk megfelelő, az előzőekhez hasonló szimbolikája.

A másik ábrán egy szintén hajmeresztő jelenség fedzhető fel (szaggatott, fekete egyenesekkel jelölve). A "Kossuth-Arany tengely", valamint az MTA székházából és a West End City Center épületéből képzett tengely a piramis csúcsát alkotó korong, vagyis a Szabadság tér középpontjában metszi egymást. Kossuth a '48-as szabadságharcnak inkább politikai-államszervezeti-katonai dimenziójú támogatója volt ("anyagi muníció"), míg Arany a műveltségével, irodalmi és közéleti munkásságával annak inkább szellemi dimenziójú támogatója ("szellemi muníció"). Mindkettő fontos és jelentőségteljes szereplője a korszaknak.

Nézzük a másik "tengelyt"!

Az MTA (mely köztudomású, hogy milyen szellemiségben, milyen beállítottságú vezetőséggel és tagsággal működik) felfogható a mai kor felforgató és züllesztő, és egyben a '48-as szabadságharccal közös gyökerű eszméinek és rendszerének "szellemi" bástyájaként, a West End pedig (mint a "konzumtársadalom" szimbóluma) a szóban forgó dolog "anyagi" bástyájaként. A metszéspont a "szabadság", mely mind a mai eszméknek, mind pedig az 1848-ban ("a magyar 1789-ben") teret nyert törekvéseknek eszménye, mely egyúttal a piramis csúcsa (beteljesülése) is. Azt már meg sem említem, hogy még a piramis "szárnyáról" is sikerült gondoskodniuk, ezt szaggatott, fekete vonal jelöli. Szimbolikájukkal sikerült ördögi kapcsolatot teremteni a mai kor és az 1848-49-es idők között. Szimbolikájuknak és filozófiájuknak egyik fő eleme az, hogy ocsmány képzettársításaikkal szoros kapcsolatot kívánnak teremteni az egyébként különálló, de összepárosítani akart dolgok között. Egyébként, a magam részéről, én ennek tényleges működésében nem hiszek. Meggyőződésem, hogy ez csak az ő torz világképüknek egyik valótlan ideája.

Az épületek pontos helyét a térképen (pl. google map) mindenki leellenőrizheti: West End - Váci u. 1., MTA - Roosevelt tér 9. Gyanúsnak tűnik még az is, hogy a Hercegprímás utcát és a Szent István utcát (mint az összefonódó egyházi-világi hatalom jelképeit) a Bajcsy-Zsilinszky, a József Attila, az Arany János és a Sas utca veszi körbe (összeszorítja, összeroppantja). Egyedül a Sas utca neve szorulna magyarázatra, a de szimbólumaik ismeretében ennek - legalábbis, második szintű - jelentéstartamát sem túl nehéz megfejteni. Megjegyzem, Magyarországon egy, ún. Sas-páholy is létezik: http://saspaholy.hu/site/ .